A hsvt, mint tudjuk a keresztny nnepek kzl az egyik legfontosabb, hiszen olyan horderej dolgokat nnepel a keresztny vilg ekkor, amelyek meghatrozzk hitvilgnak sarkallatos pontjait. Krisztus szenvedsei, halla s feltmadsa a keresztny hitlet legfontosabb elemei.
Az idk sorn azonban - a karcsonyhoz hasonlatosan - ez az nnep is vesztett szakralitsbl, j jelentstartalommal gazdagodott, vagy ppen meglv sajtossgai kerltek eltrbe. Gondoljunk csak bele: az egyprtrendszer ideolgiailag semleges lgkrben (ahol az egyhzakat ppen csak megtrtk), milyen furcsa is lett volna a vallsi tartalmat kihangslyozva nnepelni a hsvtot. s itt kerl eltrbe a npi hagyomnybl rnkmaradt locsolkods, ami varzstalantott vilgunkban megfelel helyre kerlt: a hsvti nnepls f motvuma lett a tojssal, a pnzzel, s a nyllal egytt. A hsvt nnephez kapcsold termkenysg-kultusz lett teht a meghatroz.
Amg azonban mg a nyolcvanas vek elejn is boldog-boldogtalan locsolt, addig ez az aktus is elkezdett szp lassan kikopni a hsvt vilgbl. Nismerseim pldul sorra becsuktk a boltot: k nem hajlandk egsz nap otthon lni s vrni a locsolkodkat, akik - olykor illuminlt llapotban - olcs klnijkkel locsoljk ket, s csak a pnzt viszik. Szp lassan a locsolkat vrk szmt meghaladta azok, akik szinte meneklsszeren elhagyjk otthonukat, csak ne kelljen elviselnik a hsvt "kellemetlensgeit". Pedig ha jobban belegondolunk, a locsolkods is egy olyan lehetsg, amikor az emberek nneplyes keretek kztt tallkozhatnak egymssal, tisztzhatnak dolgokat, elbeszlgethetnek: teht emberi viszonyainknak mindenkppen jt tenne.
Azt viszont mindenkppen elmondhatjuk, hogy a hsvt azrt mg mindig ott dereng az emberek eltt. Ha nem gy volna, a reklmok nem csapnnak le erre a tmra, ami azrt is hls, mert btran asszocilhat, br a hirdetsek jelkp-vilgban mr leginkbb csak a nyl s a tojs marad meg. A nyl az, aki hozza a dolgokat, a tojs pedig a hozott dolgok szimbluma. gy vlik a termkenysg kultusza a fogyaszts kultuszv.
|