A KISNY�L
Kolozsv�ri Grandpierre Emil feldolgoz�sa

Egyszer volt, hol nem volt, m�g az �perenci�s-tengeren is t�l volt egy kisny�l. Ez a kisny�l j� �tv�ggyal legel�szett a r�ten, s hogy m�g jobban legel�szhessen, felakasztotta a csengetty�j�t egy fiatal f�ra.
Mire a kisny�l j�llakott, megn�tt a fa. Olyan magasra ny�lott, hogya kisny�l hasztalan �gaskodott, a csengetty�j�t nem �rte el. K�rte t�le, adja vissza.
- Nem adom �n, eleget adtam m�r! - v�laszolt a fa.
Megharagudott a kisny�l, s elment a fejsz�hez.
- K�rlek, fejsze, d�ntsd le a f�t, nem akarja visszaadni kis csengetty�met.
A fejsze a fej�t r�zta.
- Nem d�nt�m �n, eleget d�nt�ttem m�r!
Elment a ny�l a k�h�z.
- K�rlek, k� bar�tom, csorb�tsd ki a fejsze �l�t, a fejsze nem akarja led�nteni a f�t, a fa nem akarja visszaadni a kis csengetty�met.
- Nem csorb�tom, eleget csorb�tottam m�r!
Nem boldogult itt sem a kisny�l, s patakhoz j�rult h�t.
- K�rlek, patak, mosd ki a k�vet, a k� nem akarja kicsorb�tani a fejsze �l�t, a fejsze nem akarja led�nteni a f�t, a fa nem akarja visszaadni a kis csengetty�met.
De a patak csak ennyit mondott:
- Nem mosom �n, eleget mostam m�r!
"Az �k�r csak megseg�t� - gondolta a kisny�l.
- K�rlek �k�r kom�m, idd ki a patakot, a patak nem akarja kimosni a k�vet, a k� neme akarja kicsorb�tani a fejsze �l�t, a fejsze nem akarja led�nteni a f�t, a fa nem akarja visszaadni kis csengetty�met.
Az �k�r b�d�lt egyet:
- Nem iszom �n, eleget ittam m�r!
"Majd a m�sz�ros!� - rem�nykedett a kisny�l.
-  K�rek, m�sz�ros, v�gd le az �kr�t, az �k�r nem akarja kiinni a patak viz�t, a patak nem akarja kimosni a k�vet, a k� nem akarja kicsorb�tani a fejsze �l�t, a fejsze nem akarja led�nteni a f�t, a fa nem akarja visszaadni a kis csengetty�met.
- Nem v�gom �n, eleget v�gtam m�r!
Erre �gy megharagudott a kisny�l, hogy meg sem �llott a bolh�ig.
- �des-kedves bolha kom�m, cs�pd meg a m�sz�rost, a m�sz�ros nem akarja lev�gni az �kr�t, az �k�r nem akarja kiinni a patakot, a patak nem akarja kimosni a k�vet, a k� nem akarja kicsorb�tani a fejsze �l�t, a fejsze nem akarja led�nteni a f�t, a fa nem akarja visszaadni kis csengetty�met.
-  No, majd megl�tjuk!
A bolha megcs�pte a m�sz�rost, a m�sz�ros lev�gta az �kr�t, az �k�r kiitta a patakot, a patak kimosta a k�vet, a k� kicsorb�totta a fejsze �l�t, a fejsze kiv�gta a f�t, a fa visszaadta a kis csengetty�t. A kisny�l csilingelni kezdett a csengetty�vel, s m�g most is csilingel, ha az�ta el nem vesztette.

�lt az erd�ben egy ny�l. J�l �l ny�ron, semmi gondja, hej, de t�len sanyar� a sorsa - sz�r�re kell mennie, onnan zabot csennie.
Elmegy egyszer egy paraszthoz, parasztember sz�r�j�re - ott van m�r egy falka ny�l. A mi nyulunk �gy besz�l:
- Nem bajuszk�m van: araszos bajszom, nem l�bacsk�m, roppant mancsom, nem fogam van, agyaram van. Nem f�lek �n senkit�l.
Elfecsegt�k a nyulak a holl� n�n�nek, mivel k�rkedett a t�rsuk. Az pedig a nagy k�rked� keres�s�re indult. R� is tal�lt egy fa t�v�ben. Megijedt a nagy leg�ny.
- Holl� n�ne, �, jaj nekem, soha t�bb� nem k�rkedem!
- Halljam, hogy k�rkedt�l!
- Nem bajuszk�m van: araszos bajszom, nem l�bacsk�m, roppant mancsom, nem fogam van, agyaram van!
Megcib�lta szel�den a holl�.
- Ne dicsekedj m�skor!
Egyszer a holl� ker�t�s�re telepedett, a kuvaszok megt�madt�k: h�zt�k, t�pt�k, r�zt�k, cib�lt�k. Megl�tta ezt a mi nyulunk: "Seg�tek �n rajta!� - gondolta mag�ban.
Felsz�kkent a dombra �s ott b�k�sen meg�llott. A kuvaszok �szrevett�k, odahagyt�k a holl� n�n�t, s a ny�l ut�n eredtek. Elr�ppent a holl�, fel a ker�t�sre. A ny�l meg elszaladt a kuvaszok el�l. Tal�lkozott nemsok�ra ezzel a ny�llal a holl� n�ne, s leki�ltott n�ki:
- Nem k�rked� vagy te: igazi vit�z vagy te!

- Kelj fel kis csacsi fiam - sz�lt hajnlban a nagy csacsi az ist�ll�ban. - Kiviszlek ma a mez�re.
Hopp, felugrik a kis csacsi. �ssze�ti a bok�j�t. J� reggelt k�v�n a mam�j�nak �s k�rdezi a f�l�t vid�man megbillentve.
- Mi az a mez�, anyuk�m?
- A mez� - feleli a nagy csacsi - nem egy�b, mint egy nagy-nagy z�ld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik sz�l�t�l a m�sikig sohase tudod v�gigenni.
Ez tetszett a kis csacsinak. T�ncolva ment az anyja ut�n a mez�re. Amint ott legel�sznek, egyszer csak odafut az anyj�hoz a kis csacsi:
- Jaj, de megijedtem.
- Mit�l?
- Furcs�t l�ttam.
- Mit l�tt�l?
- Icike-picike kis csacsikat.
- Mekkor�kat?
- Mint a f�lem.
- Nem lehet az.
- De bizony. �gy ugr�ltak, mint a sz�cske. Gyere, n�zd meg, ha nem hiszed.
Odavezeti az anyj�t. H�t k�t kis ny�l �l ott a f� k�z�tt. �ppen mosakodtak.
- Jaj, mit l�tok? Mekkora k�t nyulat l�tok? - ki�ltott a kis ny�l.
- Nem nyulak ezek, te kis csacsi - sz�lt az �reg ny�l.
Az �reg szam�r pedig azt mondta erre a fi�nak:
- Nem csacsik ezek, te kis ny�l.
�s mind a ketten bar�ts�gosan n�ztek egym�sra.
Mikor j�l megn�zt�k egym�st, a kis csacsi hazament a nagy csacsival �s a kis nyuszi a nagy nyuszival.

Az erd� k�zep�ben, egy v�n cserfa alatt kicsi h�zik� �llott. A h�zik�ban lakott Tapsi �r a feles�g�vel meg a k�t gyerek�vel. Rendes, j�raval� erdei nyulak voltak Tapsi�k, �s b�r hossz� volt a f�l�k meg kurta a farkuk, senkinek az erd�ben panasza nem lehetett ellen�k.
Egy reggelen, �ppen �j�v reggel�n, Tapsin� azt k�rdezte az ur�t�l:
- No, �des apjukom, mit f�zzek ma eb�dre?
Az �reg ny�l egyet-kett�t szippantott a pip�j�b�l, �s azt mondta:
- J� lesz egy kis takarm�nyr�pa. Ha meg tal�lsz a piacon �des k�posztatorzs�t, hozhatsz bel�le a gyerekeknek.
A gyerekek nagyon szerett�k a k�posztatorzs�t, �s �r�m�kben mindj�rt ugr�lni kezdtek az asztal k�r�l. Tapsin� asszony pedig a csel�ddel elment a piacra.
Hanem j� f�l�ra m�lva m�r vissza is j�tt megint, �tf�zva a nagy hidegt�l, t�sszentve, �s �res kos�rral.
- Hol van a r�pa? - k�rdezte az �reg ny�l.
- H�t a k�posztatorzsa? - k�rdezt�k a kicsinyek.
- A k�posztatorzs�nak m�r elm�lt az ideje, a r�p�� m�g meg se j�tt. A v�s�ros kof�k a nagy havaz�s miatt be se j�hettek a falvakb�l, m�g csak gy�nge fah�jat sem tudtam venni. Egy p�r fiatal f�nak sz�ltam ugyan visszaj�vet, de �k azt mondt�k, hogy ebben a kegyetlen hidegben nekik is kell a h�juk. Az �reg ny�l megvakarta erre hossz� f�let�v�t, a kicsinyeknek pedig s�r�sra �llott a sz�juk. Kev�s szecska volt ugyan m�g a kamr�ban, de ilyen napon, �j�v napj�n, m�g a mezei eg�r asztal�n is k�l�nb eb�det t�lalnak f�l.
Az �reg ny�l egyet-kett�t szippantott a pip�j�b�l, �s azt mondta:
- Baj, h�t baj, de az�rt nem kell �m mindj�rt s�rni!
Azt�n odafordult ny�ln� asszonyhoz, hogy �lt�ztesse fel j� melegen a gyereket. Az asszony fel is �lt�ztette �ket, meleg kend�t is k�t�tt mindegyiknek a nyak�ra, hogy k�h�g�st ne kapjanak a reggeli k�dben.
- Gyerekek - mondta az �reg ny�l -, menjetek �t a tiszt�sra az erd�sz b�csihoz. K�sz�ntsetek r� illedelmesen, mondj�tok, hogy boldog �j�vet �s j� eg�szs�get k�v�ntok neki, �s hogy j� sz�vvel venn�m, ha valami kis finom f�zel�kf�l�vel seg�tene rajtunk.
A gyerekek mindj�rt szaladni akartak, de az apjuk ut�nuk sz�l:
- Azt mondom, ne b�csik�zz�tok az erd�sz urat, hanem sz�l�ts�tok tekintetes �rnak.
Az anyjuk pedig azt mondta:
- Meg ne �lljatok a j�gen cs�szk�lni! Ha meg azokkal a bolondos vizslak�lyk�kkel tal�lkoztok, ker�lj�tek el �ket okosan, hogy fog�csk�t ne j�tsszanak veletek megint. A gyerekek k�zen fogva mentek az erd�n �t, az erd�szlak fel�. Meglehet�sen j�l viselt�k magukat, csak n�ha b�ktek meg alattomban egy-egy havas bokrot, hogy egy kis havaz�st csin�ljanak. Az erd�sz urat a kert alatt tal�lt�k a h�rom kisfi�val. A kisnyulak elmondt�k a mond�k�jukat, az erd�sz meg t�st�nt bek�ldte a fiait az erd�szm�hez, hogy adjon valamit a nyulaknak. Adott is n�gy-n�gy nagy r�p�t. A kisnyulak a r�p�kkal hazafel� mentek. Mikor az ismer�s erd�be �rtek, j�kedv�k kerekedett, �s futkosni kezdtek.Azzal ijesztettek egym�sra, hogy "J�n a r�ka!� Azt�n nagy verseng�ssel iramodtak h�zuk fel�. Aznap ny�l�kn�l igen j� eb�d volt. Els� fog�suk r�paleves, azt�n pir�tott r�pa r�pam�rt�ssal, a harmadik fog�s r�paf�zel�k, v�g�l kir�ntott r�pa. A t�lnek v�ge lett, �s a nyulak egyszerre csak azon vett�k �szre magukat, hgoy a h� elkotr�dott a h�zuk t�j�k�r�l, �s hogy r�gi ismer�seik, a v�ndormadarak megint ott csicseregtek a f�k k�z�tt, csod�latos dolgokat mes�lve idegen orsz�gokr�l, hol a t�len j�rtak.
A nyulaknak most m�r nem kellett t�bb� az erd�szhez fodulniok, ha meg�heztek, mert az erd� tele volt b�rsonyos f�vel �s illatos her�vel. Hanem az�rt nem feledkeztek meg erd�sz�kr�l. Az �reg ny�l azt mondta:
- Ilyen nagy �rral j� fenntartani a bar�ts�got, �s nem lehet tudni, mi lesz a j�v� t�len.
�ppen h�sv�t �jjel�n volt, mikor a legnagyobb csendben furcsa egy t�rsas�g sompolygott az erd�sz�k kertj�be.
Tapsi�k voltak meg a rokons�guk. El�l Tapsin� ment, egy-egy piros toj�st vitt a h�na alatt. Azt�n Tapsi �r j�tt, ez meg akkora h�sv�ti toj�st hentergetett maga el�tt, amelyn�l nagyobbat �s szebbet sose l�ttam. K�k b�rsonyb�l volt ez a h�sv�ti toj�s, arany abronccsal. Azt�n j�ttek a t�bbiek, �k meg kos�rban, pici szek�rben hozt�k a sok h�sv�ti toj�st. Mikor a kertbe �rtek, ser�nyen munk�hoz l�ttak. A kicsinyek �gyes f�szkeket raktak a f�ben, a bokrok alatt, az �regek meg �vatosan elosztogatt�k a toj�sokat a f�szkekben. Mikor elv�gezt�k a munk�jukat, usgye!... visszairamodtak az erd�be.
M�snap az erd�sz m�r kor�n reggel lent j�rt a kertben. K�s�bb lesz�l�totta a gyerekeket is:
- Gyerekek - mondta -, nekem �gy r�mlik, mintha nyomokat l�tn�k a kertben. Ha itt j�rtak, akkor itt is hagytak valamit. J� lesz egy kicsit k�r�ln�zni a bokrok alatt.
A gyerekek sz�tfutottak a kertben, azt�n itt is, ott is hallatszott az �r�mki�lt�suk, amint egy-egy h�sv�ti toj�ssal megrakott f�szekre bukkantak. Az a k�kb�rsonyos, aranyabroncsos toj�s, melyet Tapsi �r maga g�rgetett be a kertbe, tele volt cukorral.�n is megk�stoltam, mert �ppen akkoriban vend�gs�gben voltam az erd�sz�kn�l, �s eg�sz komolyan mondom, hogy alig ettem m�g enn�l �desebb cukrot.